magas feszültség

Damoklész kardjának eleget kell tennem

Jött a labda anoraknophobiatól, hogy írjak a Mikunak. Hát legyen meg a te akaratod:

Drága haver, én nem kérek nagy dolgot csak egy apró, kicsi bank kártyát egy svájci bankba, melyen minimum Románia GDP-jének megfelelő összeg legyen, szerintem ez simán belefér, nem vagyok én megalomániás. :P
S haver megígérem, hogy ha összehozod én is veszek neked egy ajándékot, egy autót, hogy többet ne kelljen ilyen hidegbe a kis állatkáidat kínoznod s te sem fogsz megfázni.
Na én ennyit kérnék tőle és meggyőződésem, hogy meg is kapom, mert jó voltam. :D

Most pedig labdázzunk tovább Péter felé, karácsonyi kívánság is lehet ha már Miku lelépett.

A fanta meg a kóla fekete múltja

"... kér-e kólát, kérdeztem, nem kér, nem iszik kólát, a kóla cég harmincnyolcban exkluzív szerződést kötött hitlerrel, az a coca volt, mondod, nem kér-e egy pepsit vagy egy fantát, felkiáltott, viccelni akarok vele, a fantát maga hitler fejlesztette ki a kóla helyettesítésére, személyesen alkotta a fanta szót a fantastische szóból, a fanta vegytiszta fasiszta képződmény, naci szörp, nem, nem kér semmit, köszöni, térjünk inkább a tárgyra..."
Én a lájtos kólat szeretem...:D

itt a legszebb a sár

Kicsit hibás de nekem attól még tetszik:)

kérem a mobiltelefonokat kikapcsolni

romok...

perspektíva

szmok szmog

...éheztem és ennem adtatok...

idilli állapot(?)

a túlvilágról

"Vajon van-e túlvilág? És lehet-e ott zuhanyozni?"
"Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni." Woody Allen

mosoda

infrastruktúra

mosolyogj :)

cím hiányos fotó2

"Utáltam és bántam minden napot, amelyet az iskolában kellett töltenem. Azt akartam, hogy tanítsanak meg írni-olvasni és aztán hagyjanak békén."

elment

Miért van a non stop-os üzleteken zár?

urbán tájkép

ave photoshop

előtte














utána

lagzi, Republic, virágok

Ma voltam egy lagziba de nem is akármilyen lagziba: csak a vőlegényt ismertem s az anyját, a többi nuku. De ez meg nem is elég ezt még lenyeltem valahogy de erre még jött egy ráadás, egy jóravaló szorakozást kedvelő fiatalt sem találtam. Egész nap vagy kétszer voltam felállva a székről, akkor is a fürdőbe voltam, majd a hazásoknak gratulálni, mikor adják a pénzt.
Na itt jön a képbe Republic. Igen ma koncertezetek/nek, nemtom ha meg van, Vásarhelyen. S én ott lagzisztam s szerencsémre a vendéglő elött volt egy reklámplakátjuk. Hát nekem nem kellett sok, fogtam magam s szép angolosan leléptem, ügyessen kicsípve mint aki lagziba megy és benéztem Republicékhoz egy pár szám erejéig, hiszen a vacsorára vissza kellett érni ám :). Végeredményében egészen jól sikeredett a lagzi Republicnak köszönhetően.
Na meg a virág, hogy jön a képbe? Hát lagzikon van virág bőseggel, igaz nem ezek :)

cím hiányos fotó

high life

...s mégis magányos alátét

A tegnap mikor feltettem ezt a két képet gondolkodtam, hogy legyen duma vagy sem, végeredmény, látható:) De a mai nap után meggondoltam magam s írok egy kicsikét, a mai napomról, ami persze összefügg a fotón látható babával. Pontosítva nem is ezzel a babával, mert ez nem az enyém, hanem a babákkal, gyerek kori emlékekkel. Szóval ma nagy nap volt: pince takarítás ami nekem mindig egy külön világnak számított, ott mindig találtam valami újat valami szépet kiskoromban. Igaz mostanában már nem járkálok le, talán már kinőttem azt a világot vagy elfelejtettem, nem tudom. A lényeg, hogy ma nosztalgia nap volt, lementem s egy eltemetett világ tárult elém, emlékek sokasága zúdult reám mint egy kellemes teher. Ezeket a pillanatokat persze mint a mesékben nem a happy end követte hanem egy szomorú end. Majdnem az összes fogható emlékemet eltemettem, vagyis egy egész nagy zsák játék került ki a szemétre, igaz azok már amolyan inkább legóként lehetne használni mint igazi babák meg kisautók de az enyémek voltak, az én világom és most meghaltak, elmentek... Mostanában eléggé gyakran nosztalgiázom:), valamelyik nap egy blog bejegyzés volt a segítségemre. Amúgy sose szerettem a barbie babákat!

...s mégis magányos

születésnap

Születésnap volt, de én lassan már kezdem utálni, na nem épp a születésnapot hanem a ceremóniát, na meg a sok megjegyzést: Na és milyen 20 évesnek lenni? Hogy érzed magad? Na mostantól már nem vagy tizenéves, váltottál "prefixet"...s a bájos mosolyok. Hát mi a túró változhat meg egyik napról a másikra? Nem lettem más, ugyanaz az ember vagyok, csak épp megszokott módon telik az idő, s természetes módon a születésnap is eljön. Olyan nehéz ezt felfogni? Minek az a sok süket kérdés meg, hogy hűha milyen nagy cucc 20 évet betölteni, vagy akár a 18at, azt még inkább. Hát nem tudom de én nem észleltem semmi különlegeset, ugyanúgy keltem fel reggel mint szoktam s ugyanúgy telik a napom mint szokott, na jó egy kicsit extra adagos nap, mert mégis más mint a többi...ez születésnap...:) Csak az a sok lökött megjegyzés meg kérdés ne lenne akó még elviselhető is lenne...

adjátok vissza a játszótereimet

Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a játszótereimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a játszótereimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, és a katonák: azok a játszóterek az enyémek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyémek, az igaz. De enyémek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a játszótereimet!

Urak, én elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára millió játszótér hal meg, országok játszóterei cserélnek gazdát. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek a játszani akarókat, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami ennek a világnak a játszótereire rászabadult, és visszaadjátok a játszótereimet.

boldog idő