2007. augusztus 17., péntek

adjátok vissza a játszótereimet



Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a játszótereimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a játszótereimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, és a katonák: azok a játszóterek az enyémek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyémek, az igaz. De enyémek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a játszótereimet!

Urak, én elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára millió játszótér hal meg, országok játszóterei cserélnek gazdát. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek a játszani akarókat, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami ennek a világnak a játszótereire rászabadult, és visszaadjátok a játszótereimet.

1 megjegyzés:

timike írta...

jo a szoveg...jo az ihletettseged. Emlekszel a jatszoteres elszolasodra? S mi volt a valasz?:)))