A következő címkéjű bejegyzések mutatása: noirblanche. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: noirblanche. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. szeptember 15., hétfő
2008. szeptember 3., szerda
2008. június 6., péntek
2008. április 24., csütörtök
2007. november 20., kedd
2007. október 17., szerda
2007. október 9., kedd
2007. szeptember 26., szerda
2007. szeptember 24., hétfő
2007. szeptember 23., vasárnap
2007. szeptember 19., szerda
cím hiányos fotó2
2007. szeptember 13., csütörtök
2007. szeptember 7., péntek
2007. augusztus 25., szombat
2007. augusztus 18., szombat
születésnap
Születésnap volt, de én lassan már kezdem utálni, na nem épp a születésnapot hanem a ceremóniát, na meg a sok megjegyzést: Na és milyen 20 évesnek lenni? Hogy érzed magad? Na mostantól már nem vagy tizenéves, váltottál "prefixet"...s a bájos mosolyok. Hát mi a túró változhat meg egyik napról a másikra? Nem lettem más, ugyanaz az ember vagyok, csak épp megszokott módon telik az idő, s természetes módon a születésnap is eljön. Olyan nehéz ezt felfogni? Minek az a sok süket kérdés meg, hogy hűha milyen nagy cucc 20 évet betölteni, vagy akár a 18at, azt még inkább. Hát nem tudom de én nem észleltem semmi különlegeset, ugyanúgy keltem fel reggel mint szoktam s ugyanúgy telik a napom mint szokott, na jó egy kicsit extra adagos nap, mert mégis más mint a többi...ez születésnap...:) Csak az a sok lökött megjegyzés meg kérdés ne lenne akó még elviselhető is lenne...
2007. augusztus 17., péntek
adjátok vissza a játszótereimet
Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a játszótereimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a játszótereimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, és a katonák: azok a játszóterek az enyémek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyémek, az igaz. De enyémek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a játszótereimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a játszótereimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, és a katonák: azok a játszóterek az enyémek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyémek, az igaz. De enyémek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a játszótereimet!
Urak, én elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára millió játszótér hal meg, országok játszóterei cserélnek gazdát. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek a játszani akarókat, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami ennek a világnak a játszótereire rászabadult, és visszaadjátok a játszótereimet.
2007. augusztus 15., szerda
2007. augusztus 11., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







