A következő címkéjű bejegyzések mutatása: noirblanche. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: noirblanche. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. szeptember 15., hétfő

2008. szeptember 3., szerda





2008. június 6., péntek

Könyvtári lámpa




2008. április 24., csütörtök

2007. november 20., kedd

itt a legszebb a sár















Kicsit hibás de nekem attól még tetszik:)

2007. október 17., szerda


2007. október 9., kedd

romok...



2007. szeptember 26., szerda

2007. szeptember 24., hétfő

mosoda


2007. szeptember 23., vasárnap

infrastruktúra




2007. szeptember 19., szerda

cím hiányos fotó2

"Utáltam és bántam minden napot, amelyet az iskolában kellett töltenem. Azt akartam, hogy tanítsanak meg írni-olvasni és aztán hagyjanak békén."



2007. szeptember 13., csütörtök



2007. szeptember 7., péntek

urbán tájkép



2007. augusztus 25., szombat






2007. augusztus 18., szombat

születésnap


Születésnap volt, de én lassan már kezdem utálni, na nem épp a születésnapot hanem a ceremóniát, na meg a sok megjegyzést: Na és milyen 20 évesnek lenni? Hogy érzed magad? Na mostantól már nem vagy tizenéves, váltottál "prefixet"...s a bájos mosolyok. Hát mi a túró változhat meg egyik napról a másikra? Nem lettem más, ugyanaz az ember vagyok, csak épp megszokott módon telik az idő, s természetes módon a születésnap is eljön. Olyan nehéz ezt felfogni? Minek az a sok süket kérdés meg, hogy hűha milyen nagy cucc 20 évet betölteni, vagy akár a 18at, azt még inkább. Hát nem tudom de én nem észleltem semmi különlegeset, ugyanúgy keltem fel reggel mint szoktam s ugyanúgy telik a napom mint szokott, na jó egy kicsit extra adagos nap, mert mégis más mint a többi...ez születésnap...:) Csak az a sok lökött megjegyzés meg kérdés ne lenne akó még elviselhető is lenne...

2007. augusztus 17., péntek

adjátok vissza a játszótereimet



Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a játszótereimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a játszótereimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, és a katonák: azok a játszóterek az enyémek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyémek, az igaz. De enyémek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a játszótereimet!

Urak, én elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára millió játszótér hal meg, országok játszóterei cserélnek gazdát. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek a játszani akarókat, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami ennek a világnak a játszótereire rászabadult, és visszaadjátok a játszótereimet.

2007. augusztus 15., szerda

reality1


2007. augusztus 11., szombat