cím hiányos fotó

high life

...s mégis magányos alátét

A tegnap mikor feltettem ezt a két képet gondolkodtam, hogy legyen duma vagy sem, végeredmény, látható:) De a mai nap után meggondoltam magam s írok egy kicsikét, a mai napomról, ami persze összefügg a fotón látható babával. Pontosítva nem is ezzel a babával, mert ez nem az enyém, hanem a babákkal, gyerek kori emlékekkel. Szóval ma nagy nap volt: pince takarítás ami nekem mindig egy külön világnak számított, ott mindig találtam valami újat valami szépet kiskoromban. Igaz mostanában már nem járkálok le, talán már kinőttem azt a világot vagy elfelejtettem, nem tudom. A lényeg, hogy ma nosztalgia nap volt, lementem s egy eltemetett világ tárult elém, emlékek sokasága zúdult reám mint egy kellemes teher. Ezeket a pillanatokat persze mint a mesékben nem a happy end követte hanem egy szomorú end. Majdnem az összes fogható emlékemet eltemettem, vagyis egy egész nagy zsák játék került ki a szemétre, igaz azok már amolyan inkább legóként lehetne használni mint igazi babák meg kisautók de az enyémek voltak, az én világom és most meghaltak, elmentek... Mostanában eléggé gyakran nosztalgiázom:), valamelyik nap egy blog bejegyzés volt a segítségemre. Amúgy sose szerettem a barbie babákat!

...s mégis magányos

születésnap

Születésnap volt, de én lassan már kezdem utálni, na nem épp a születésnapot hanem a ceremóniát, na meg a sok megjegyzést: Na és milyen 20 évesnek lenni? Hogy érzed magad? Na mostantól már nem vagy tizenéves, váltottál "prefixet"...s a bájos mosolyok. Hát mi a túró változhat meg egyik napról a másikra? Nem lettem más, ugyanaz az ember vagyok, csak épp megszokott módon telik az idő, s természetes módon a születésnap is eljön. Olyan nehéz ezt felfogni? Minek az a sok süket kérdés meg, hogy hűha milyen nagy cucc 20 évet betölteni, vagy akár a 18at, azt még inkább. Hát nem tudom de én nem észleltem semmi különlegeset, ugyanúgy keltem fel reggel mint szoktam s ugyanúgy telik a napom mint szokott, na jó egy kicsit extra adagos nap, mert mégis más mint a többi...ez születésnap...:) Csak az a sok lökött megjegyzés meg kérdés ne lenne akó még elviselhető is lenne...

adjátok vissza a játszótereimet

Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a játszótereimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a játszótereimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, és a katonák: azok a játszóterek az enyémek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyémek, az igaz. De enyémek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a játszótereimet!

Urak, én elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára millió játszótér hal meg, országok játszóterei cserélnek gazdát. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek a játszani akarókat, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami ennek a világnak a játszótereire rászabadult, és visszaadjátok a játszótereimet.

boldog idő

reality1

nézz az ég felé...

sose halunk meg

mikro

csiga show must go on

Na most valami színest is felteszek, azé még ilyen is lesz. Igaz milyen nyugis egy alak? Én is egy nyugis pillanatomban voltam mikor lekaptam, és vártam....még mindig vártam....és ő nyomatta a menetet de keményen...kész élvezet volt nézni ahogy a kis állat nyomatja felfele. Fő a nyugalom meg a lassúság, nem kell sietni. Ezt az én kis csiga barátom is bizonyítja, úgyis hazaért ha nem is sietett. Én ezé nem sietek soha és sehova!

itt-ott hon

csak nyugi

csak azért is

beköszöntő