2008. szeptember 15., hétfő
2008. szeptember 3., szerda
2008. július 28., hétfő
2008. június 6., péntek
2008. május 18., vasárnap
2008. május 3., szombat
2008. április 24., csütörtök
2008. március 23., vasárnap
Diszkrimináló hagyományok
Alcím: Le a szadista locsolókkal!!!
Előre is elnézést szeretnék kérni azon értelmes és az erőssebbik nemhezt tartozó rétegtől, aki nem szokta űzni a locsolásos, tiszteletreméltó hagyományunkat. Illetve még mindazon személyektől akik nem osztják véleményemet és netalán e szöveget egy fanatikus feminista dumának nyilvánítanák és megsértődnének, jelzem a szövegben kitalált szereplők csak a fantázia szülöttjei s ha netalán valós személyekre hasonlítanak az csak a véletlen műve.
Annak ellenére, hogy szüfrázsettjeink már rég kiharcolták jogainkat még mindig akadnak olyan esetek, ahol a nőket nem egyenlő félként kezelik, sőt ez a jelenség már egyenesen hagyomány és persze a hagyományokat fenn kell tartani, ápolni kell és ezt a férfiak nagy odaadással meg is teszik. Ilyen eset például a Húsvét, megvizsgálva az ünnepet rájöttem hogy, ez az egész nem más mint egy diszkriminatív szertartás.
Röviden vázolni fogom, hogy miként is állnak a dolgok a mi kis ünnepünkön. A lényeg, a nagy buli az másodnapján van, amikor a kedves, figyelmes, udvarias kis, nagy és idős srácok, természetes módon a hagyományhoz híven (ezt a jelentős részletet nem szabad kifelejteni) elindulnak locsolni. Na már most ez így mind szép és jó de a baj itt kezdődik: valaki megkérdezte e a nőket, hogy ők akarják e, hogy meglocsolják, ők élvezik e, hogy egy szadista hapsi a már csekély 10 éves kölnivel vagy a legbüdössebb spryel s az arcán látszodó démonikus mosollyal szórja rá a “hervadás elleni csodaszert”? Igaz, amikor a srácok bejönnek tisztelet tudóan megkérdezik, hogy szabad e locsolni de szegény ártatlan kis csaj merné azt mondani, hogy nem mikór szembe vele legalább öt locsolásra kiéhezett srác áll. Hát én kétlem, hogy akad ilyen merész, a mártiri sorsot vállaló csaj de ha akad akkór tiszteletemet fogom leróni sírhalma fölött. De mindez a kín és fájdalom amit e pár perc alatt átélünk míg meglocsolnak (az új frizurának meg a kontynak lőttek na meg persze a spéci Húsvétra vásárolt hiper-szuper drága ingnek is hiszen egy nagyon finom anyagból készült s a sok lötty ami e nap folyamán rákerül tönkreteszi) még nem is elég. Ezutánn jön az úgynevezett megvendégelés. Még meg is fizetjük, hogy ennyi kárt okoztak a személyiségünknek, stabil szociális helyzetünket kibillentették hiszen új inget kell venni ami egy nem számított kiadásnak tekinthető és komoly károkat okozhat, akkár a társadalmi ranglétrán lenebb kerülhetünk is. A fizetség alatt azt értem, hogy “pusztítani mindent ami az asztalon van” jelenet következik. Mindezt, mi a legszebb és a legörömtelibb mosollyal kell végig elszenvedjük, eltűrjük.
Kedves nő társaim, fogjunk össze, ne tűrjük ezt a megaláztatást...azt a mindenit.... :)